Sziasztok!
Itt a húsvét, én pedig úgy gondoltam, hogy ennek örömére egy olyan blogposztot osztok meg veletek, ami nekem is rengeteget segített, amikor elhatároztam, én bizony megváltoztatom az étrendem és igenis megpróbálok tiszta ételekkel étkezni. Ez persze sokkal, de sokkal nehezebb akkor, amikor valamilyen ünnep közeledik, hiszen jobbnál-jobb falatokkal találkozhatunk a rokonoknál, amiért a szívünk csak fájna, ha nem olvasnánk el ezt az írást, és ezáltal nem mernénk nyugodt szívvel falatozni ezeken a napokon. Olvassátok csak el IDE KATTINTVA, aztán utána még értekezünk róla! :)
A cikket Zelenij Linda írta, aki az egyik kedvenc facebook-oldalamat csinálja, és akinek a munkája számomra elképzelhetetlenül inspiráló. Tudom, tudom, ez egy karácsonyra szóló cikk, de valljuk be, ugyanez a helyzet most is, éppen ezért nyugodt szívvel hallgassuk meg a jó tanácsokat most is, és tegyünk belátásunk szerint :)
Mindannyian tudjátok, hogy nem lehet egyik napról a másikra teljesen átváltani. Én nem is tartom normálisnak, ha valaki így tesz. Szükség van arra, hogy az ember szervezete hozzászokjon ehhez a változáshoz, és hogy szépen, fokozatosan térjünk át az egészségesebb vonalra. Persze, én ezt nagyon jól tudom, hogy mennyire nehéz. Valahogy mindig sokkal könnyebb betartani, ha épp a kollégiumban vagyok, hiszen akkor én főzök, én vásárolok, itthon pedig sokszor abból építkezünk, ami itthon van. Édesanyám persze igyekszik, sokszor segít nekem, tudja, hogy mennyire szeretem a teljes kiőrlésű kenyereket és extra zsemléket, így mikor itthon vagyok, mindig meglep egy-egy darabbal. Arról nem is beszélve, hogy hozzászokott ahhoz, hogy legyen itthon mindig egy-egy adag tartalék zabkásának való :) Segít nekem, hiszen tudja ő is, hogy ez mennyire jó dolog, amennyire pedig a pénztárcája engedi, támogat is benne. Főleg most, hogy öcsém is egyre szívesebben kacsintgat ebbe az irányba.
Ami rengeteget segít az az, hogy van, aki mellettem áll ebben, így pedig ez egyáltalán nem nehéz, mit nem nehéz? Marha egyszerű, hiszen csak olyan dolgokat eszek, amit imádok. Imádom, hogy gyönyörű, színes a tányérom, imádom, hogy minden egyes fogás látványától is összefut a nyál a számban és imádom, hogy én is "megfertőztem" ezzel másokat.
De tényleg, szinte el sem hittem, hogy ilyen van, és mégis :) Zabkását szerintem még tavaly készítettem először úgy igazán szenvedéllyel. Azóta pedig nincs megállás. Nem igazi a nap zabkása nélkül, hogy Oatmeal Queent idézzem :) Ő egy nagyon inspiráló lány, szeretem nézegetni azt, hogy miket eszik, mert valahogy mindig ad egy kis ötletet és löketet ahhoz, hogy mit szeretnék még kipróbálni.
Nos, az a helyzet, hogy amikor idén visszakerültem a kollégiumba, akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer én is lehetek hasonlóan ötletadó mások számára. Viszont kiderült, hogy mégis. Az első nap még egyedül ettem a zabkásámat, aztán úgy megkívánták a szobatársaim is, hogy másnap reggel nekik is főztem egy-egy adaggal. Azóta pedig nincs megállás. Összedobtuk az alapanyagokat, én pedig minden reggel 3 főre készítem a zabkását, amit vagy fagyasztott vagy pedig éppen érő, idénygyümölcsökkel és mézzel ízesítünk. :) Eszméletlen jó érzés, ennél már csak az volt jobb, amikor most, a szünet alatt elhalmoztak képekkel, amiken a saját készítésű zabkásájuk van. Komolyan, szívmelengető érzés, és egy olyan löketet ad, amit nem lehet szavakkal kifejezni. Így hát ebből láthattok egy montázst itt a a blogposzt végén :)Kellemes ünnepeket mindenkinek, és ne feledjétek, csaló napok amúgy is kellenek, ne legyen lelkifurkátok azért, mert most ettetek mindenből (de csak mértékkel :P)
Puszillak Titeket, Nocy :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése