2017. február 25., szombat

A blogolásról őszintén, avagy a hobbi miért marad hobbi

Mostanában egyre többet gondolkodom a blogon, és azon, hogy mi is a célom vele. Igazából arra jutottam, hogy nem nagyon van vele célom, egyszerűen csak néha jó vele szórakozni, és jó szöszölni a weblapfejlesztésen, jó szöszölni kicsit a fényképezéssel, utána pedig jó kicsit szöszölni a szerkesztgetéssel és a bejegyzés írással. Amolyan kihívás ez az egész, hiszen mindig valamilyen új területen kell magam kipróbálnom, mindig valami másban kell elmélyednem, valami újban, ami izgalmas és rejtélyes, és aminek minden egyes fázisát imádom. A múltkoriban például a weblapfejlesztéssel foglalkoztam vagy egy hónapig, nagyon izgalmas volt egy új felületet megismerni – hello Wordpress – és azt is izgalmas volt megtapasztalni, hogy kvázi bármire képes vagyok, amit a fejembe veszek. Mármint elhatároztam, hogy megcsinálom azt a honlapot, akkor is, ha sok-sok órámba telik majd. Végül pedig sikerült, igaz, napokat töltöttem csak olvasgatással, hogy hogyan kell feltelepíteni adott blogmotort és hogyan is kell a szervert használni, amiért fizetsz. De sikerült.
Szóval visszatérve a fonalhoz – említettem már, hogy könnyen elkalandozom? – szeretem a blogolásban azt, hogy rengeteg új ismerettel leszek gazdagabb, mert hát annyi mindent kell tudni ahhoz, hogy az ember egyes egyedül létrehozzon egy egyszerű kis oldalt! Az, hogy néhányan itt vagytok, és elolvasgatjátok, amiket írok, sőt, néha azzal is kitűntettek, hogy megjegyzést hagytok, az már csak ráadás. Rengeteget foglalkoztam azzal, hogy mivel lehet fejleszteni a blogot, hogyan lehet egy blog híres. Mindezt nem azért tettem, mert azt szeretném, hogy a blogom felkapott legyen, egyszerűen csak érdekel a téma, szeretnék ezzel foglalkozni a későbbiekben is, azonban hogy mindezt átvigyem a saját blogomra… Hát, nem hiszem, hogy ez valaha is bekövetkezne.
Ennek igen egyszerű oka van, méghozzá az, hogy rendkívül sok minden é
rdekel! Márpedig a sikeres blogok egyik ismertetőjele, hogy elkötelezettek egy téma iránt. Hát, ezzel bármennyire is próbálkozom, nem fog összejönni… Egyszerűen képtelen vagyok elköteleződni mindössze egyetlen téma mellett. Egyik héten ugyanis ez érdekel, másik héten már amaz. Az, ami egyszer heteken keresztül foglalkoztat, másnap már szinte hidegen hagy… No nem a munkában, vagy nem a sulit tekintve (ott igen határozott elképzeléseim vannak, imádom a marketinget, és mindent ami a saját területemhez tartozik), hanem a magánéletben, a szabadidőmben. Rengeteget gondolkodtam azon, hogy igazából mi is az, ami mindig is közös volt a hobbijaimban (amik igen széleskörűek voltak). Aztán arra jutottam, hogy bakker, hát nem sok minden! :D
Mindig is szerettem írni és olvasni (vagyis miután végre mindkettőt rendesen megtanultam, ezúton is köszi, Anya!). Rengeteg könyvet elolvastam már életemben, szerintem több százra rúg a képzeletbeli listám már, amin az elolvasott könyvek szerepelnek, ha nem négy számjegyű! Ki tudja? Annyi évem volt rá, amikor a napjaim nagy részét más sem tette ki, csak az olvasás :) Aztán ott van az írás. Írtam én már naplót, dalszöveget (ezt igazán kevés sikerrel, azért azt hozzá kell tenni), később blogot, novellát, egypercest, fanfictiont, sőt még egy saját regényt is (bár erről kevesen tudnak, mert nem igazán szerettem volna akkoriban, hogy ez a hobbim kiderüljön a közvetlen környezetem számára). Aztán írtam persze dogákat, beadandókat, szakdolgozatot (hármat is), TDK-t, esettanulmányokat, könyves blogot, meg most ezt a bejegyzést is. Szóval igazából az írás végigkövette az életemet, de nem mondanám, hogy mind a kettőt folyamatosan hobbiként űztem volna. Mármint voltak olyan hónapok, évek, amikor nem írtam semmi mást, csak szakmai dolgokat, és nem olvastam mást, csak szakkönyveket. Egyszerűen úgy éreztem, hogy a más hobbijaim mellett erre már nem jut időm.
Igen, ugyanis ezekben az időszakokban teljesen más kötött le. Például a sport és a tánc J Nézzük csak, tanultam már show-táncot, hip-hopot, társastáncot, sőt, még egy kis balettot is. Aaaztán ha tovább megyünk a sport vonalra. Kezdtem valahol a gyerekkori famászással, meg túrázással, sétálással a falu melletti erdőben, aztán folytattam talajtornával, röplabdával, focival (ha-ha, ezt nem önszántamból, köszi tesók!), kézilabdával, lovaglással, futással, step-aerobikkal, trambulinnal, aztán valahol a teljesítménytúrázás is bejött a képbe. Szóval itt sem volt egyetlen olyan dolog, amire azt mondanám, hogy annyira elrabolta a szívem, hogy többé semmi másra sem akartam ránézni.
Aztán mindemellett ott volt az, hogy imádom a szépségápolást. Eszméletlen korán kezdtem el foglalkozni a hajammal és a különböző stílusokkal, fonásokkal. Emlékszem, még alsós voltam, amikor először saját magamnak befontam a hajam tükör nélkül. Aztán valamikor negyedik-ötödik környékén jött a következő szint: a körmök. Egy nyaralás alkalmával az unokatesóm kilakkozta a körmöm, és csudaszép mintát is készített rá, mindössze egy gombostű és egy másik színű lakk segítségével, nekem pedig azután nem volt megállás. Folyamatosan lakkoztam a körmöm, vettem az újabb lakkokat, készítettem újabb és újabb mintákat mindössze egyetlen gombostűvel, amit később még a felnőttek is megdicsértek! De ezzel nem volt vége az imádatomnak, jött egy újabb szint, méghozzá a sminkelés. Nem tudom, hány éves lehettem, amikor ez elkezdődött, de emlékszem, rengeteg olyan délután volt, amikor csak a saját szórakoztatásomra különböző sminkekkel kísérleteztem otthon a szobámban konkrétan a lehető legrosszabb eszközökkel. De akkor ez még nem érdekelt, hiszen senki nem látta az eredményt, mindössze én magam. Én pedig tök jól elvoltam azzal, hogy megpróbáljam leutánozni a számomra annyira tetsző sminkeket. Rendszerint barátnőimen is kísérleteztem J
És hát azt hiszem, hogy mindezek mellett sosem szűnt meg az új utáni vágyam, a megújulás felé nyitás. Az, hogy sosem volt egyetlen olyan hobbim sem, ami nem szűnt meg, amit nem váltott le más (hacsak a tanulást nem nevezzük hobbinak, mert akkor megvan :D),még ha csak ideig-óráig is, az bizony jelent valamit. Éppen ezért mondom azt, hogy itt, ezen a szigeten, ami a sajátom, amit igazából úgy alakítok, ahogy csak szeretném – mert hát bakker, nincs vele célom, nem tudok elköteleződni. Összetett vagyok, éppen ezért a blog is összetett kell legyen. De lehet, hogy igazából minden nő ilyen, valahol mindnyájan ugyanilyen sokszínűek vagyunk. Ami alapjaiban szerintem nem egy rossz dolog. Mert hát szeretnék én fitnesz guru lenni, de valljuk be, nem lennék túlzottan hiteles, tekintve a csokoládé iránti mérhetetlen függőségemet, amit képtelen vagyok legyőzni. Nem azt mondom, hogy nem törekszem az egészséges életre – mert de, de egyszerűen imádom a Nutellát, a csokit, na meg a sütést is! Ja, hogy ezt eddig kihagytam? Igen, imádok enni, csokit (azt hiszem, ezt már említettem), sütiket (amik megfelelnek az allergiámnak), pizzát, salátát, és még csirkemellet is. Hiába törekszem arra, hogy minél healthybb legyen az étrendem, azért be kell vallanom, hogy 100%-osan tisztán sosem fogok étkezni, majd talán a nyári-forma-diétám során :D
Szóval valahol ott kanyarodtam el a témától, hogy én ilyen vagyok. Állandóan megújuló, mindig más, folyamatosan új után vágyó és mindemellett persze egy olyan ember, aki egyszerűen csak keresi azokat a dolgokat, amik boldoggá teszik. Nem hiszem, hogy ez baj lenne. És lehet, hogy a blogomon pontosan ezért nem lesz soha több száz vagy több ezer követő (esetleg még száz sem :D), mert nem tudom letenni a voksom valami mellett, de ezt egyáltalán nem bánom. Viszont nagyon remélem, hogy azok, akik ezt a sok zagyvaságot most végigolvasták, egy kicsit megnyugodnak, hogy egyáltalán nem baj, ha nincs egyetlen valami, amiben „megtaláljuk magunkat”, mert lehet, hogy ez több apró dolog, amik együttesétől leszünk igazán boldogok, és önmagunk :) Persze ha számodra megvan az az egyetlen dolog, amit igazán szeretsz, akkor igenis legyél rá büszke. És kürtöld világgá, hiszen ez egy jó dolog! Én csak azt szeretném, hogy azok, akik még nem jutottak el ide, vagy akik lehet, hogy sosem fognak, ne higgyék azt, hogy ez baj, hogy ez probléma. Mert nem az, a sokszínűség izgalmassá és érdekessé tesz J Légy erre is büszke! Mert ez igenis jó dolog, hiszen valószínűleg kevés ember mondhatja el azt magáról, hogy ennyi mindent kipróbált, és ennyi mindent szeretett (mert hát ez nálam sem a teljes lista, amit itt olvashattatok, közel sem…) J De ez nem baj. Egyszerűen csak ilyenek vagyunk, és ettől szép az élet J

Legyen szép napotok,


Nóra J

2017. február 13., hétfő

Ne add fel!

Forrás: eyeseeeclearly.co.uk
Te ott a túlvégen! Igen, pontosan te, aki épp feladni készülsz, most kérlek, hogy ne tedd! Hogy miért ne? Ez nagyon egyszerű, azért, mert fontos volt a számodra, legalábbis amikor elkezdted, akkor az volt, olyannyira, hogy megfogadtad, idén valóban sikerülni fog. Hogy idén nem fogod feladni. Most mégis erre készülsz, egyre többször és többször játszol a gondolattal, hogy mi lenne ha. Egyre többször csapongsz és nézel más irányokba, miközben tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy igazából nem akarod feladni, egyszerűen csak az a könnyebb út. De a valóságban a könnyebb út nem biztos, hogy a jobb is. Sőt, azért vágtál bele ebbe az egészbe, mert tudtad, hogy ez jót fog tenni, hogy erre van szükséged.
Most mégis azt gondolod, hogy neked ez nem megy… De igenis megy! Tudom, hogy egyszerűbb lenne hagyni a fenébe, de valóban ezt akarod? Biztos vagy abban, hogy nem bírod tovább folytatni, hogy egyszerűen nincs rá időd, nincs hozzá kedved, vagy egyszerűen csak aludni szeretnél és csokit enni a szobádban egyedül az éjszaka közepén büntetlenül. Van egy rossz hírem! Ez nem így megy!
De másoknak sokkal könnyebb! Mondod makacsul, de ezt te is tudod, hogy nem igaz. De ez túl sokba kerül! Találd meg a módját, hogy csökkentsd a költségeket! Keress más megoldást! Találj valami alternatívát!
De… Nem, nincs több de! Csak te vagy és az elhatározásod. Te sokkal erősebb vagy annál, hogy kifogásokat keress! Egyszerűen csak gondolj arra, hogy miért is vágtál bele. Még mindig azt szeretnéd? Igen, de… Nem! Azt kérdeztem, hogy még mindig azt szeretnéd-e? Igen… Akkor ne add fel! Keresd meg magadban azt az erőt, ami akkor tombolt benned, amikor elkezdted ezt az egészet, és ne engedd el! Szorítsd magadhoz, dédelgesd, és építsd. Segíts neki, hogy még nagyobb legyen, hogy még erősebb, mert azzal fogod elérni a célod.
Megbotlottál párszor? Na és? Szedd össze magad, és menetelj tovább! Elestél? Állj fel! Nem megy egyedül? Akkor keress valakit, aki segít! De ne feledd, helyetted nem tudja véghezvinni senki, amit elterveztél. Ez nélküled nem fog menni.
Szóval kérlek, ne add fel! Egyszerűen csak csináld tovább, és váltsd valóra! Mert menni fog, hidd el, hogy képes vagy rá, és rajtad kívül senki más nem teheti meg ezeket a lépéseket. Egyedül csakis te.
Így hát ne add fel, mert meg tudod csinálni! J


2017. február 4., szombat

A nagy hajvitamin csata 1. rész

A hajápolás és a vitaminok szedése mindig téma, most pedig, hogy javában a tél közepén járunk, még inkább előtérbe kerül. Rengeteg hajvitamint próbáltam már, amikről mind egytől egyig azt olvastam, hogy csodaszerek. Segítenek a hajhullásban, növelik a volument, tartást adnak, gyorsabban nő tőle a hajunk... szóval minden problémámat megoldják :) Nos, nekem elegem lett ebből (és a sikertelen próbálkozásokból), és úgy döntöttem, hogy mindennek a végére járok! Így hát úgy gondoltam, hogy ideje lerántani a leplet arról, hogy mitől lesz hatásos egy-egy vitamin, és hogy mit éri meg szedni, ha valaki a haját szeretné rendbe tenni!
Forrás: getfitburnfat.blog.hu
Szóval kezdjük az alapoknál: Ugyebár azt nyilván mindenki tudja, hogy a vitaminok rendkívül fontosak, és hogy mivel olyan nagy mértékben nem tudunk bevinni a szervezetünkbe a táplálkozásunk által vitaminokat, mint amennyire szükségünk van, ezért lényeges, hogy különböző készítményekkel segítsük a folyamatot (=vitaminokat szedjünk). Amennyiben nem elegendő a szervezetbe juttatott vitaminok mennyisége, úgy hiánybetegségek alakulhatnak ki, amit jobb elkerülni. Illetve tudni kell azt is, hogy ha nem elegendő a bevitt vitamin mennyiség, és alapvetően fennáll a vitaminhiányos állapot, akkor körülbelül mindegy, hogy milyen vitamint fogsz szedni, mert elsődlegesen a raktárakat tölti fel a szervezet, majd ezt követően jön a regenerálódási időszak, és csak ezután várható a javulás. Ergo ha egy hónap után sem történik semmi, nem szabad abbahagyni ettől még a vitamin szedését (mint azt én tettem jó pár alkalommal, és mennyire, de mennyire helytelenül!), mert az használ, csak ki kell várni, hogy a szervezet helyreálljon, akárcsak egy betegségből való felépülés, ez is hosszas folyamat. (Legalábbis mint laikus így tudnám megfogalmazni a probléma gyökerét, de nyugodtan cáfoljatok meg, ha hülyeséget beszélek, vagy valamit kihagyok, mert nem vagyok szakember, csak azt írom le, amit magamra szedtem az évek során.)

Nem úgy megy, hogy akkor te most elkezdted szedni a vitamint, és azonnali javulás történik (bármennyire is szeretnénk). Hiszen a hiánybetegség kialakulása is hosszú hónapok (ha nem évek) "munkája" volt, szóval ne várd, hogy máról holnapra a hajad sokkal szebb lesz. Ez egy türelemjáték. Miután ezt tisztáztuk, és megállapítottuk, hogy hiányosan étkezünk (mert nem juttatunk elegendő vitamint a szervezetünkbe a táplálkozás által), és ennek kihatása van a hajunkra/bőrünkre is, elkezdjük nézegetni a vitaminokat. Aztán rájövünk, hogy tök jó, hogy nézzük, de igazából fogalmunk sincs arról, hogy pontosan melyiket válasszuk, mert azon kívül, hogy megnézzük, hogy hány darab van benne és hogy mennyibe kerül (kiválasztjuk a legolcsóbbat, mert mi van, ha nem használ? akkor mégsem dobtam ki több ezer forintot az ablakon elven), a többit nem értjük. (Tisztelet a kivételnek. Én nem voltam az, szóval hosszú-hosszú perceket képes voltam állni a polcok előtt, és végül azt vettem le, ami a leginkább szimpi volt.) Fogalmunk sincs, hogy azok a vitaminok, amik benne vannak, azok miért jók, vagy hogy mennyi kellene belőlük, vagy épp hogy igazából milyen vitaminokra is van szükségünk ahhoz, hogy a hajunkat és a bőrünket rendbe hozzuk.
Forrás: byjus.com

Szóval kezdjük az alapoknál, azaz melyik vitamin miben segít: 
Az első és legfontosabb, hogy ha fehérjeszegény étrendet folytatunk, vagy 1000 kalóriánál kevesebbet fogyasztunk (amit nehogy megcsináljatok, ennél nagyobb butaság nincs is a világon, ne a női magazinokban található menő diétákat kövessétek, 1200 kalóriánál sose egyetek kevesebbet
!), az rendkívüli hatással van a hajunkra. Éppen ezért figyelni kell a megfelelő tápanyagmennyiségre, illetve a kiegyensúlyozott, fehérjében gazdag, változatos étrendre. És akkor jöhetnek a vitaminok!
  • A vitamin: a bőr és a hajszálak fejlődésében játszik fontos szerepet. Ettől lesz gyorsabb a hajnövekedés, és ettől lesz szép sima és bársonyos tapintású.
  • B vitaminok: minél több féle van egy vitaminban, annál jobb, mert ez a fajta vitamin segít a legtöbbet a problémádon. Ugyanis erősítik és táplálják a hajad, valamint segítenek a gyulladások kivédésében is. Csökkentik a hajhullást (B3), serkentik a hajnövekedést (B5) és lassítják a bőr öregedését (B6). 
  • C vitamin: a haj egészségéért felelős, lehetővé teszi, hogy a vas eljusson a hajhagymákhoz. 
  • F vitamin: segít a korpásodás és a hajhullás kezelésében a gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően.
  • Cink: serkenti a haj növekedését és az új hajsejtek képződését, valamint óvja a hajhagymákat a gyulladástól és segít a fejbőr egészségének megőrzésében.
  • Fehérje: Mivel a haj fő alkotórésze a keratin (ami fehérjéből épül fel), ezért rendkívül fontos, hogy minél többet vigyünk a szervezetünkbe belőle.
  • Réz: javítja a haj szerkezetét, ha törik a hajad, akkor érdemes olyan vitamint választani, amiben ez is megtalálhatóé
  • Vas: lényeges, hogy ha ebből nincs elegendő a szervezetedben, a haj hullani kezd. Ezért van az, hogy ha elmész a háziorvosodhoz, és kóros hajhullásra panaszkodsz, akkor azonnal küld vérvételre, hogy megmérjék a vas-szintedet. Nyilván ez azoknál lehet problémaforrás, akik vegetáriánusok, és esetleg nem figyelnek arra, hogy más módon juttassák be a szervezetükbe, vagy éppen akiknek erős a menstruációs vérzésük. 

Nos, most, hogy átnéztük, hogy pontosan melyik vitamin és tápanyag miben segít, máris könnyebb az eligazodás a vitaminok között. Keressünk olyan multivitaminokat, amikben ezekből minél magasabb dózisban találhatunk, lehetőleg mindegyik megtalálható legyen benne! Ha hullik a hajad, akkor olyat keress, amiben magas a B3 és a vas aránya. Ha töredezik, akkor keress olyat, amiben van réz... és így tovább a végtelenségig. Mivel mindannyian mások vagyunk, mások a problémáink, ezért mindenkinek más-más összetevőjű vitaminkészítményre van szüksége. Éppen ebből fakad az, hogy ami x-nek bevált, az y-nak nem. Ami a legjobb barátnődnél csodát tett, az lehet, hogy neked egyáltalán nem fog használni. 
Szóval ha megállapítottad, hogy mikre van szükséged, milyen vitaminokra (pontosan, név szerint), akkor onnantól már nyert ügyed van! De hogy ne kelljen az összes neves készítmény listáját külön-külön megkeresned és megnézned, ebben is segítek neked :) A következő bejegyzésben összeszedem azokat a hajvitaminokat, amikről ódákat zengenek és amikkel folyamatosan szembetaláljuk magunkat. És hogy melyik lesz a legjobb? Nos, azt hiszem, mindenkinek más, a fentebbi okokból kifolyólag ;) Azonban hogy általánosságban, melyik a legjobb, arra én is kíváncsi leszek! :)


2017. február 2., csütörtök

1 nap Münchenben

Marienplatz, Városháza
A hétvégén egy napra ellátogattunk Münchenbe, és igyekeztünk minél jobban átérezni az ottani életérzést. Sajnos csak egy napot volt lehetőségünk ott tartózkodni, azonban azt az egy napot megpróbáltuk minél inkább kihasználni, és megnézni mindent, amit csak lehet. Így hát korán reggel útnak indultunk már és 9 után egy kicsivel ott is voltunk, hogy még délelőtt bejárjuk az egész Altstadt részt. Ami egyébként nem olyan nagy, délig pont körbe lehet sétálni úgy, hogy mindent megnézel és kényelmesen végigsétálsz. Így hát az egészet bejártuk, kezdve a Marienplatz-al, ahol megnéztük a városháza épületét. Ezt követően a Frauenkirche következett, amit éppen felújítanak, szóval kívülről nem tudtunk benne gyönyörködni, de belül megnéztük, és nagyon szépnek találtuk. Igazán tetszett, mert nagyon letisztult templomról van szó, ami még nem esik a túldíszített kategóriába. Ahogy tovább sétáltunk, kívülről megnéztük a Michaels templomot is, amit belülről sajnos nem láttunk, mivel épp szertartás volt, amit nem akartunk megzavarni. Ezt követően ellátogattunk a Karls-kapuhoz is, ami a régi városrész bejáratát szimbolizálja, és nagyon szép látványt nyújt a térrel együtt. Természetesen emellett minden más híres teret is bejártunk, a nemzeti színházzal, a Schiller emlékművel és az Odeonsplatz-al egyetemben. Igazából végigjártuk az összes híres helyet a régi városrészben, ami nagyon hangulatos volt.
Karls Tor
Mivel pedig itt már igazán megéheztünk, ezért természetesen ebédelni indultunk, méghozzá a Hofbräuhausba, ami ugye az egyik leghíresebb sörfőzde Münchenben, és a hozzá tartozó étteremnek igazán fesztivál hangulata van a hatalmas tereivel, és a rengeteg hosszú asztallal, ahol nagyobb társaságok is kényelmesen elférnek. Komolyan mondom, teljesen úgy éreztem magam, mintha ismét a Dulton lennék (ami olyan, mint az Octoberfest, csak kicsit kisebb, és itt van Regensburgban), ami egyébként szuper volt. Természetesen egy jó csapolt sör mellett ebédeltünk meg, ki-ki a kedvenc bajor ételét választva.
Hofbräuhaus, neki nagy, nekem kicsi :)
Mikor újra teli voltunk energiával, jött a nap legizgalmasabb és legjobb része, amikor is kimentünk az Olympia Parkba, ami egyszerűen eszméletlen volt. A nap addigra már bőven kisütött, és bár így is kellett a nagykabát, de mégis kellemesebb volt ott sétálni, mintha metsző szél fújna. Így hát átsétáltunk a parkon, ahol az emberek futottak, sportoltak, vagy épp a befagyott tó jegén korcsolyáztak. A kisebb dombokon és lankás részeken a gyerekek szánkóztak, míg a felnőttek egy-egy sör mellett beszélgettek. Nagyon jó kikapcsolódás volt, és bár nem mentünk be a stadionba, így is szuper rálátásunk nyílt, mivel felsétáltunk egy magasabb domb tetejére, ahonnan remek kilátás nyílt az egész városra.
Olympia Park és a stadion

Mivel innen is lenyűgöző volt a látvány, ezért végül nem mentünk fel a toronyba, hanem inkább az erre szánt időt egy domb teteji kis vendéglátóegységben töltöttük, ahol sört ittunk, és úgy éreztük magunkat, mintha egy sítábor közepén ülnénk. Napsütés, rengeteg ember, beszélgetés és pihenés. Igazi kikapcsolódás volt, a napunk legjobb pillanata. Így ha oda látogattok, akkor mindenképp azt ajánlom, hogy ezt ne hagyjátok ki. Télen, a jó időben, és hóval körülvéve egyszerűen csodálatos :) Szuper lehet ez jó időben is, amikor mindenki túrázik és kirándul arrafelé, szóval semmiképp ne hagyjátok ki, na meg hát egy kis frissítő is jól jön! :)
Olympia Park a befagyott tóval és a háttérben a dombbal, ahová felsétáltunk
Ezek után már elég késő volt, így már csak az Allianz Arénához metróztunk ki, ugyanis a csapatban volt egy echte Bayern fan is, így hát ezt nem lehetett kihagyni. Ez is tetszett, mert sötétben az Aréna nagyon szép volt, pirosan világított, igazán szép látvány volt. Igaz, engem nem túlzottan vonz a foci (olyannyira, hogy egyáltalán nem nézek meg egyetlen meccset sem), így számomra nem volt akkora élmény, de mindenképp kihagyhatatlan volt, ha már ott jártunk.
Az Allinaz Aréna éjszakai fényei

Sajnos másra már nem volt alkalmunk, így a BMW gyár és múzeum valamint a Nymphenburg kastély kimaradt a listánkról, de egyáltalán nem bántam, mivel így kellemesen volt időnk bejárni mindent, nem kellett sietni és kicsit ki tudtuk élvezni napot pihenőkkel és beszélgetésekkel tarkítva. Számomra így volt tökéletes a nap, és a többi dolgot pedig majd egy következő alkalommal nézzük meg. Éppen ezért azt javaslom, hogy ha nem akartok rohanni, és mindez érdekel titeket, akkor két napot szánjatok a városra, és akkor még egy kis shoppingtúra is belefér ;)
Olympia Park, középen az Olympia Turmmal, háttérben pedig a BMW Welttel :)

Ti jártatok már Münchenben? Ha igen, akkor miket néztetek meg ott? Ha nem, akkor tervezitek? :)