Tanulás külföldön? De mégis hogyan?

Sok tanuló fél a külföldi tanulmányoktól, éppen ezért nem élnek ezzel a lehetőséggel, amely pedig minden tanuló és egyetemi hallgató számára nyitva áll. Meg kell valljam, ezzel én is nagyon sokáig így voltam. Nem mertem, nem akartam, egyszerűen azt hittem, hogy számomra ez nem tud újat nyújtani, és nem visz előrébb az életben. Láttam negatív példákat, akik emiatt csúsztak a féléveikkel, illetve akiknek emiatt romlott le az átlaguk és emiatt nem tudták teljesíteni az itthoni tárgyaikat. Nagyon sokáig nem láttam az Erasmusban, a cserediákprogramokban a pozitívumot, azokat az okokat, amik pedig ott bújtak meg a sorok között.
Aztán egyre többet és többet foglalkoztatott a gondolat, hogy azért mégis, milyen lehet fél évig máshol élni, máshol tanulni, új embereket megismerni és nem mellesleg gyakorolni az idegen nyelvet. Erre pedig jöttek a következő (negatív) gondolatok, hogy de jézusom, mi van, ha nem fogok boldogulni? Mi van, ha nem elegendő a nyelvtudásom? Hogy fogom bírni a barátaim és a családom nélkül? Egyáltalán, hogy fogok kijönni a pénzből, amit támogatás címén juttatnak a tanulóknak?
És akkor bizony rájöttem, hogy be vagyok gyöpösödve és hogy parázok mint az állat attól, hogy én külföldre menjek, vagyis egyáltalán attól, hogy elmenjek egy idegen helyre. Mindig találtam valami jó kifogást, mindig volt valami, ami miatt nem mentem, és bemeséltem magamnak, hogy ez számomra nem is jó és hogy úgy igazán én erre nem vágyom. Aztán egy idő után rá kellett jönnöm, hogy ez valójában nem igaz. Rájöttem, hogy túl sok mindenhez alkalmazkodtam, és túl sokáig maradtam egy helyben mások miatt. Rájöttem, hogy azt kellene néznem, hogy valójában mit akarok, és akárhogy is nézzük, amikor fiatalabb voltam, mindig azt mondogattam, hogy én innen (Magyarországról) el fogok költözni meg hasonlók (no nem azért, mert utálok itt élni, egyszerűen csak vonzottak az idegen országok). Furcsa volt ráébredni, hogy igazából egy olyan dolgot tagadtam meg magamtól, amire korábban mindig vágytam. Mindezt azért, mert alkalmazkodni akartam másokhoz és féltem.
Aztán szerencsére megvilágosodtam (persze ehhez szükség volt másokra is, akik beszéltek a fejemmel) és rájöttem, hogy ez nem egy rossz dolog, és bizony az ember nem muszáj mindezt egyedül végigcsinálja. Így hát beadtam a pályázatomat az Erasmusra a párommal együtt, és lássatok csodát, összejött. Itt vagyunk. Mert hogy együtt vagyunk itt is :) Nem volt nehéz, csupán keresnünk kellett néhány olyan egyetemet, amely mindkettőnk számára ideális, és be kellett adnunk a jelentkezésünk. Persze benne volt az is a pakliban, hogy nem vesznek fel minket ugyanoda, de éppen ezért olyan helyekre jelentkeztünk, ahová több hallgatót is felvesznek, hogy úgymond ezáltal is bebiztosítsuk magunkat.

Aztán csak sikerült. Jött az e-mail a listával és mindketten ott szerepeltünk, ahol szerettünk volna, így kerültünk hát ki Németországba, azon belül is Regensburgba, ahol immáron két hónapja élünk, és egyszerűen imádjuk mind a ketten. Az a nagy helyzet, hogy amennyire féltem, mostanra legalább annyira megnyugodtam. Jól döntöttem, hogy bele mertem vágni, hogy végre megléptem azt, amit valójában mindig is szerettem volna. Most már itt vagyok, és ugyan néha hiányoznak az otthoniak és hiányzik Pécs, de mégis eszméletlen jó itt lenni. Össze is szedtem néhány érvet a számotokra is, hogy miért érdemes nekivágni ennek!

Egyrészt ugyebár nem kell mondanom, hogy mennyire szuper nyelvgyakorlás ez. Világ életemben németet tanultam, már több mint 12 éve próbálják beleverni a fejembe, mégis igen erőteljes hiányosságaim vannak még. Ezek azonban rohamos fejlődésnek indultak, amint idekerültem. A világ minden tájáról vannak itt emberek, akik szintén csak tanulják a nyelvet, így egyáltalán nem ciki, ha nem tudsz tökéletesen beszélni. Az, hogy mások is ugyanazokkal a problémákkal küzdenek a nyelvtanulás területén elegendő löketet ad ahhoz, hogy a kezdeti pánikot és félelmet felold, hogy a gátat sikerüljön lebontani és meg merj szólalni bármilyen közegben az adott idegen nyelven. Arról nem beszélve, hogy az angol hallás utáni értésem is rengeteget fejlődött (igaz, beszélni továbbra is ergyán beszélek, de javítani kívánok ezen is!). Aztán ott vannak az idegen nyelvű órák, a rengeteg helyi ember, akik számára a német anyanyelv (na meg persze a bajorok, akik érthetetlenül beszélnek). Velük is tudsz beszélgetni, ami abban segít, hogy minél jobb legyen a kiejtésed és minél jobban megértsd a beszédet. A legjobb, amit viszont megtanultam itt, hogy kérdezni nem szégyen. Ha nem értesz egy szót, ami viszont fontos lenne, akkor nem gáz megkérdezni, hogy az mit jelent. Nyugodtan meg lehet kérni a beszélgetőpartnert, hogy írja azt körül. Gondolj bele: te sem néznél idiótának egy külföldit, aki magyarul tanul, ha megkérdezne valamit, hogy az mit jelent. :)

Másrészt pedig ott van az, hogy megismerhetsz idegen kultúrákat és országokat. Olyan helyekre juthatsz el, ahol korábban még nem jártál, és ahová esetleg mindig is szerettél volna elutazni. Megtanulod ezáltal, hogy mennyire különbözőek az emberek, és megtanulod ezt elfogadni is egyaránt. Sokkal toleránsabb leszel és sokkal nyitottabb, hiszen nem lesz probléma az, ha meg kell szólalnod egy másik nyelven. Nem lesz benned a félsz, hogy de mi van, ha valamit rosszul mondok? Ugyan már, ha valamit nem értenek meg, úgyis mondják :) Ellátogathatsz városokba, és ott élhetsz, ami segíthet abban, hogy rájöjj, vajon az az ország valóban olyan, mint amilyennek gondoltad? Az is lehet, hogy rájössz, hogy máshol sincs kolbászból a kerítés. :) Én úgy gondolom, hogy így lehet leginkább megismerni egy idegen országot és így lehet igazán megízlelni az ottani életet, ha huzamosabb ideig élsz ott.
A harmadik pozitívum, hogy olyan lehetőségek nyílhatnak meg előtted, amire az otthoni egyetemeden/iskoládban nincs lehetőséged. Például felvehetsz egy olyan tárgyat, ami mindig is érdekelt, de otthon nem tanítják. Esetleg egy olyan tanártól fogsz órákat venni, aki az egyik világhírű cég vezérigazgatója volt. De olyan apróságokat is érdemes kihasználni, mint a jó sportolási lehetőségek az egyetemen és városban, vagy épp az olyan kurzusok, ahol személyre szabottan kapsz visszajelzéseket a nyelvtudásoddal kapcsolatban. Én például most a sportlehetőségeknek örülök a legjobban, itt ugyanis olyan hatalmas sportcentrum van, ahol kvázi bármilyen sportot űzhetsz, az úszástól kezdve a tornán keresztül egészen a hokiig.

Az utolsó pozitívum amit még kiemelnék a sok-sok további mellett az, hogy lehetőséged van arra, hogy megismerj új embereket, és barátokra, jó ismerősökre tegyél szert a világ minden tájáról. De tényleg mindegyikről! Én személy szerint például közeli ismertséget kötöttem japánokkal, franciákkal, olaszokkal, de még más magyarokkal is :) Ez egy olyan lehetőség, amit nem lehet kihagyni, hiszen ezáltal megismerhetsz még több és több kultúrát, még több szokást. Nagyon érdekes elbeszélgetni a többi Erasmusossal arról, hogy náluk milyen az élet, hogy náluk mik a szokások. Olyan rengeteg kisebb-nagyobb eltérés van, hogy össze sem lehet számolni. Arról nem beszélve, hogy rájössz, valójában milyen pici is a világ, és milyen meglepően sok hallgató járt már Magyarországon, vagy épp milyen sokan terveznek elutazni oda. Ja, és persze egy csomó jó ötletet is kapsz arra vonatkozóan, hogy hová érdemes elutaznod :)
Szóval én mindenkit arra buzdítok, hogy ha van rá lehetősége, akkor utazzon el, és próbálja ki az életet külföldön is. Menjetek, tanuljatok és élvezzétek! Higgyétek el, ha leküzditek a kezdeti félelmet, egy új világ nyílik meg majd előttetek.
Ti tanultatok már külföldön, vagy épp tervezitek? Merre jártatok már? :)