Edzés a szabadban? Naná! :)

Sziasztok!

Mostanában kicsit elhanyagoltam az edzős bejegyzéseket, így úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje annak, hogy ismét beleássuk magunkat abba, hogy mennyi-mennyi lehetőség rejlik a mozgás csodájában :)

Nagy-nagy örömömre végre megérkezett a jó idő, ami nálam egyet jelent azzal, hogy szinte képtelen vagyok bent lenni a négy fal között. Amikor csak tehetem, azonnal megyek ki a szabadba, nincs ez másként az edzésekkor sem. A kedvenc kinti sportom pedig nem más, mint a futás :) Tudom, hogy rengetegen vagytok úgy vele, hogy nem szerettek futni, de higgyétek el, nem olyan rossz ez. Mondom ezt úgy, hogy ha 6 évvel ezelőtt próbálnak engem is rávenni erre, biztosan azt válaszolom, hogy fusson az, akinek két anyja vagy (esetleg az, akit kergetnek). :D Aztán egyszer csak történt valami, és egyszerűen csak azt éreztem, hogy nekem erre szükségem van. Semmilyen módon nem tudtam levezetni a bennem felgyülemlett energiát, pénzem pedig nem volt elmenni aerobik órákra vagy hasonlókra, így fogtam magam, felhúztam a sportcipőm, és elindultam. 

Ami ezután jött az már történelem, de legyen elég annyi, hogy onnantól kezdve nem volt megállás. A meglátásom szerint (és a visszajelzések alapján is) ez a mozgásforma formálta a legjobban a testem. Ez pedig annyi löketet adott, amit szavakkal nem lehet kifejezni. Igazi fanatikus lettem évekre... Aztán jött az a pont, amivel szerintem mindenki szembesült már: amikor eléred a kívánt alakot és azt hiszed, hogy ez majd magától úgy is marad. Jobb esetben a kifogások völgyében legelészel, és azt mondod könnyelműen, hogy egyszerűen erre nekem nincs időm. Illetve az a korszak is, amikor nyafogsz amiatt, hogy nem tetszel magadnak, de tenni csak kéthetente teszel ellene. Hosszú hónapok - évek teltek el így, rendszeres sport nélkül. Aztán jött a nagy fordulópont - pontosan fél évvel ezelőtt, amikor is megelégeltem ezt az egészet. Rájöttem, hogy ez nekem nagyon hiányzik, mert sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok akkor, ha csinálok is valamit. Így indult a blog, és így jutottunk el idáig, odáig, hogy én győzködöm másokat arról, hogy igenis, mozduljunk ki, menjünk el FUTNI! :) 

Ebben az évben már én is viszonylag korán elkezdtem az erre való felkészülést. A cardio edzések és a lépcsőzések pontosan ebben voltak segítségemre, hogy felkészítsem magam arra, amikor is kimegyek a terepre, és bizony ténylegesen futni fogok. Sokat olvastam arról, miként álljunk neki, melyik a legjobb edzésterv a futáshoz, és hogy hogyan készüljünk fel erre. Aztán rájöttem, hogy ha nem mérem fel a jelenlegi állapotomat, sosem fogom tudni, hogy hányadán is állok.

Így jutottam el odáig, hogy felhúztam a sportcipőm (ami egyébként nem futócipő, csak egy szimpla, mezei aerobik cipő, de már sok-sok éve a társam, és teljesen jól szuperál a futások során is, éppen ezért elnézést kérek a képen látható állapotért, de amíg ez ilyen jól teljesít, nem vagyok hajlandó leváltani), és kimentem a helyi sportpályára. Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy a lakhelyemen található egy elég profi futópálya, amit bárki használhat, így ott róttam a köröket. Egyedül 3,3 kilométerre voltam képes, azt is 1,1-es távokban egy körös sétákkal lazítva. Nem is akartam annyira a közepébe vágni, de azért szerettem volna tudni, mit is tudok egyedül. Aztán jött a következő kör a következő héten: másokkal futni. Jó, hát mondjuk nem vagyok normális, mert két sráccal indultam útnak, ráadásul városi terepen, jó sok emelkedővel, de meg is lett az eredménye: cirka 6 kilométert futottunk lassú tempóban és belegyaloglásokkal, mert szerencsére azért figyeltek arra, hogy én kicsit más tempóban űzöm az ipart :) De egy szent: rájöttem, hogy talán nem is olyan rossz itt sem, ha van melletted valaki, aki kicsit noszogat, meg azért beégni sem akarsz a néhány kis kilométereddel :D

Most már tudom, hogy erre is képes vagyok, és ha én meg tudom csinálni, akkor Ti is! Gyertek, tartsatok velem, és érjük el együtt a célt! :) Nekem most épp az, hogy elérjem a 10 kilométeres álomhatárt. Hogy ez sikerülni fog-e? Biztos vagyok benne! :)

Puszillak Titeket, Nóra :)